A régi szép idő: emlékeztek még ezekre a tárgyakra?
Ma már lassan elfelejtjük, pedig ezek régen mind az életünk részei voltak.
Amikor még 3 forint volt egy kiló fehér kenyér. Persze a húst és a zöldséget azért nem kellett színes lámpával megvilágítani mert hús nem volt csak talán egyszer egy héten, zöldséget és gyümölcsöt nem lehetett kiválogatni és bizony sokszor idejét múlta. Narancs és banán télen (Budapesten) az Örs vezér terén volt kapható, amíg a készlet tartott. Én álltam sorba gyerekként érte, és maximum 1-1 kilót vásárolhattam. De ami a legfőbb, hogy az embereknek 4-szer kellett sorba állni mindenért és gyakran előfordult, hogy mire valaki a sor elejére került az áru már elfogyott. Szóval ez is hozzátartozik az igazsághoz 😉
Ebben maximum a dinnyét lehetett normálisan hazacipelni. A cekkeren ugyanis átesett a gyufásdoboztól a túró rudiig minden, ami a lyukakon áttülekedni volt képes. Maximum ha beletettél egy Centrumos zacskót, akkor volt esélyed hazavinni mindent, hiánytalanul.
Hitler szalonna. A bukta alapvető hozzávalója volt. A világháborúban a német katonák kaptak hasonló gyümölcslekvárt, a vitamin pótlás miatt, és mivel úgy szelték evéskor, mint a szalonnát, a köznyelv ráakasztotta a “hitlerszalonna” nevet. Kapni gondolom azért nem lehet, mert ennek még gyümölcs volt a fő alkotóeleme, most már valami zselésítő anyag. Néhány üzletben és csarnokban még elérhető. A dobozost nem ajánlanám, az a bizonyos kimért, zsírpapírban vásárolt a piacon, az igen, az tényleg ugyanolyan.
Retro karácsonyunk, emlékszel még rá? Kattints IDE!
A jó öreg autopressz. Modernebb társa hátul vasalózsinórral csatlakoztatva árammal működik, de ugyanúgy tolja át az anyagot, ami infarktus közeli állapotba képes hozni. Nagyon sokan főzik a feketéjüket még ma is a csőrössel.
Íme a vasalózsinóros:
Majd a kotyogó:
Végül a deluxe kinézetű kerámia tetejű kotyogó:
A kávéhoz persze darálni is kellett. Anyám az akkor még sárga papírzacskós Omnia kávéért küldött le mindig a közértbe, és ott helyben vissza is kellett darálnom a zacskójába. Később vett egy ilyen remek elektromos kávédarálót és ha hiszed ha nem, még ma is ugyanolyan erővel őröl, mint új korában.
És ha diót akar darálni, még ma is ezt kapja elő anyám
Nagyanyáméknak volt ilyen gyönyörű aranyszélű kávéskészlete, amit ritkán vettek csak elő, mert mosogatásnál kopott róla az arany 🙂
Kislánykoromban ezen mértem ki az első piskótáim alapanyagait. Rácsos rátéttel kiváló csecsemő mérleggé alakult át, amin a húgomat mázsálták anyámék.
Azóta sem sikerült ilyen finom joghurthabot előállítania senkinek, bárhogy is próbálkozott vele. Nem értem miért nem lehet ráállni újra a gyártására. Az epres volt a kedvencem? És neked?
Ugyanez érvényes a krémtúróra
Tarts velem egy időutazásra ITT is!
A híres kukorica mintás szett. Nektek volt vagy esetleg van is még belőle? Magyarszombatfán készítették őket, a Kerámia-gyárban.
A nagymamámnak volt ilyen virágos liszttároló doboza. Amikor a saját háztartásomat rendeztem be, az elsők között volt, hogy beszerezzek egy hasonló dobozt. Azért egy pont ilyen lenne az igazi 😉
Suli menza. Nem volt arany középút. Voltak akik imádták, míg mások folyton undorkodtak tőle. Én az első csoportba tartoztam, ezért amikor magam is főzni kezdtem, kerestem a megszokott ízeket még a főzelékekben is, addig próbálkoztam, míg el nem értem pl a speciális édes-savanyú-fokhagymás zöldbabfőzelék ízt 🙂 Az önkiszolgáló éttermekre emlékszel még? Ahol ez a tálca és evőeszköz tipik volt?
Ha desszert, akkor Melba kocka. Melba kocka már az 50-es években is volt, akkoriban Szerencsen csinálták. Én málnásra, citromosra és ananászosra emlékszem. A másik kedvencem a Korfu szelet volt, melyben két rétegben volt a töltelék, kókusz és csoki. A harmadik egy kicsit később a Melódia szelet, ami ostyás alapon azt hiszem mogyorós krém és egész mogyoró is volt benne.
A Szerencsi is jó volt. Most újra kitolták ezekkel a retro csomagolásokkal, de már nem olyan finom az íze. De lehet, hogy csak az idő szépíti meg 🙂
… és a cukorka, amit boldogan toltunk a képünkbe papírostul
Turbo vagy Donald rágó. És nem csak a bennük lévő képek miatt 😀
Sparheltből hoztam gazdagon, hátha felismered a tiéteket is. Volt ebből is a fatüzelésű és később a gázra köthető, csapos. Nagyanyám ételeiből ítélve, ezeken sosem rontották el az ételt 🙂
Nézd meg hogyan süti a kalácsot a 80 éves Mariska néni ITT!
Aztán ott állt a sparhelt mellett a fának, a szobában pedig a brikettnek (a kályhához) a széntároló. Imádtam amikor engem bíztak meg, hogy rakjak a tűzre. Persze a legnagyobb óvintelmekkel kísérték minden mozdulatomat, de én hasznosnak éreztem magam piszkosul tőle.
A szocializmusban nem volt konyha, ahol nem állt egy ilyen sarok műbőr ülőke, aminek felhajtható ülése alatt rejtőztek a centrumos szatyrok és használaton kívüli eszközök
Nyári szünetekben nagyanyám ilyen kútra küldött vízért kannával. Nem volt folyóvíz még az udvarukban sem. A kanna tetejéből, kupájából ittam a vizet, mert az pohárként is funkcionált
A legfinomabb ételek ezekben a minőségi zománccal bevont edényekben főttek a sparhelten. Nagyanyám LÁBOS-nak hívta 🙂
A sparhelt mögött szintén vastag zománccal készült fröccsenés ellen kitalált falvédőnk volt.
Anyám a nagy családnak ilyen békebeli kuktában főzött sokszor a húslevestől a töltött paprikáig mindent. Ma is a kedvenc eszköze
Csőröge fánk, barátfüle, eperlevél tészta célszerszáma ez a derelye vágó volt és talán mindig is marad. A legtöbb háztartásban fellelhető mind a mai napig. Van ahol rádli a neve.
Nokedli szaggató. Én még ma is ilyet használok
Krumplinyomó. Ezer funkcióban persze. A krumpli mellett anyám ezzel gesztenyepürét préselt nekünk, sőt még disznóvágáskor a töpörtyűt is ezen nyomkodják meg, hogy kicsöpögjön az összes zsírja és már csak a finom, porhanyós étel maradjon hátra.
Apámék telkének konyhájában még ma is ott áll ez az örökbecsű konyhai készlet
A 30-40 évre berendezkedett melegszendvics sütőjük még a mai napig is az egyik legtöbbet használt tárgy
Üveg almareszelő. Vajon lehet még ilyet kapni? A testvéreimnek gyalultam rajta a pürét amikor még kisbabák voltak. Mostanában már csak műanyagot szoktam látni
Sajtár, Rocska, Zséter és megannyi néven ismertük azt amibe a Bimbó tejelt 🙂 Ebben gyűjtötték a tehéntejet
A vizes pad így nézett ki hajdanán
Igen így ittunk, az utolsó fél kortyot meghagytuk, hogy ne nekünk kelljen csinálni
Alpakka evőeszköz. Azt hitted sztrókot kaptál ha hozzáért a fogtömésedhez. Viszont ezzel aztán igazán lehetett lapátolni a gazdag ízű leveseket
2 forintból 2 kiflit és egy dobozos tejet vagy kakaót vettem a suliban. Elképesztően finomnak tartottam, még ma is leülök és sokszor eszem ebben a párosításban reggel, és igen, eszembe jut egy csomó szép emlék tőle.
Az oviban, sőt később az iskolatej automatánál is ezekből a bögrékből ittunk.
Óvodai jelek üzenetei – ide kattintva nyílik!
Mese sajt. Amikor először vettem a számba a csoki ízű sajtot nem akartam elhinni, hogy ilyen van. Soha többé nem próbálkoztam vele. Az öcsém viszont imádta. Szóval jó megosztó volt ez is
Zsíros deszka, kertben termett paprikával, paradicsommal, vagy csak úgy pirosarannyal, lila hagymával. Nem is volt annál jobb.
Én még vásároltam tőle 50 fillérért 1 gombócot. Csilingelve jött de jobban kellett fülelnünk, mert jóval halkabb volt, mint a Family Frost 🙂
Ennek a hiánya is fáj ha meglátom a dobozát. Még szárazon is ettük 🙂
(forrás: retronóm, klassz80s-90s, retro made in Hungária fb csoportok)
Forrás: