Szlapák Dániel: Azt érzem, hogy a bika hátán igazán élek!

Hogyan lesz egy fiatal fiú a rodeó szerelmese Magyarországon? Erről mesélt nekem Szlapák Dániel, aki ma már el sem tudja képzelni az életét enélkül.

Szia Dániel! Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúra!

Szia Gergő! Köszöntöm az olvasókat, megtisztelő, hogy megkerestél!

Mennyi idős voltál mikor először belépet az életedbe a lovak szeretete?

Hmm… most azt a választ várod hogy egészen kis korom óta, hát nem (nevet) kb. 14 évesen egy akkori barátnőm végett aki lovazott. Mindig is energiával túl fűtött gyerek/majd kamasz voltam. Igen minden fiú ilyen csak képzelj el 10 gyerek adrenalin vágyát, na ez voltam én (nevet) benne maradtam a Lovas világban, de hamar beleuntam a sima mezei lovaglásba, elkezdtem nyers csikókkal, problémás lovakkal dolgozni, foglalkozni majd elkezdtem ismerkedni a trükk lovaglással.

Honnan jött az ötlet, hogy a rodeóval foglalkozz, mennyire volt befogadó ez a közösség?

Igazából mikor már nem elégítették ki az adrenalin vágyaim ezek a dolgok elkezdtem gondolkozni hogy mi az ami talán a világon is a legtöbb adrenalint és veszély érzetet nyújt és elérhető így találtam rá Magyarország egyetlen Rodeo szövetségére, ahol nagyon segítőkészen fogadtak, és vezettek ebbe a világba a srácok és a szövetség elnöke röviden ennyi a kezdetekről.

Milyen erőnlét és fizikum kell ahhoz, hogy fenn maradj a bikán vagy mi kell szerinted hozzá?

Ez egy vitatott téma és szerintem emberenként is változó a vélemény. Őszintén nem foglalkozom és nem érdekelnek mások erőnléti állapotai és képességei engem mindig csak az aktuális bikám érdekel és az időzítő. Minden bika más, más méret, más tulajdonságok, más mozgás nagyon fontos a szerencse is, de legfőképp amire én nagyon figyelek, hogy a fejem tiszta legyen, ki tudjak mindent zárni, csak összpontosítok a kihúzott bikámra és indulhat a közös táncunk.

Sokakban felmerülhet a kérdés így én meg is kérdezem, milyen érzés számodra, amikor a bika hátán ülsz?

Ez az érzés nem önthető számomra szavakba, és nem hasonlítható semmihez sem. Mikor meglátom a versenynaptárat úgy várom a versenyt mint más a gyerekét, vagy az autóját vagy az ajándékát. Egy éve űzöm ezt a sportot, de egyet kijelenthetek számomra már nincs tovább élet a rodeó nélkül. Ezt érzem a bika hátán, amit máshol nem csak ott, hogy igazán élek.

Van esetleg külföldi vagy hazai példaképed a rodeóban?

Minden egyes ember a példaképem aki bikára ül. Az én egyéni véleményem, hogy mindenki képes valamit tanítani. Egy kicsit mindenki máshogy csinál valamit és egytől egyig az összes társamat és ridert a világon tisztelek és felnézek rájuk, hisz mind az egészségével és az életével játszik ami nem kis szó.

Jelenleg főállásban mivel foglalkozol?

Pultosként dolgozom, de később mint a megszerzett szakmám is igazolja a mezőgazdaságban szeretnék dolgozni és élni.

Elég fiatal vagy még milyen további terveid, ötleteid vannak az életedre nézve?