Pásztorok eledele – Készítsd el te is a hortobágyi slambucot
Hagyományos és nagyon finom étel, imádni fogja a család.
Ismeritek a slambucot? Ha nem, akkor mindenképp olvassátok el cikkünket, most mindent megtudhattok erről a különleges ételről, és még egy szuper receptet is megosztunk!
Hozzávalók egy nagyobbacska bográcshoz, amiből 6-7 ember jóllakik:
2 nagyobb fej hagyma
15 dkg házi füstölt szalonna
2 paprika
3 paradicsom
1,5 kg burgonya
30 dkg lebbencstészta
édes őrölt pirospaprika
só
bors
víz
- A szalonnát apró kockákra vágjuk, zsírjára sütjük, majd kiszedjük, nehogy megégjen. Tegyük félre, a végén visszakerül még a bográcsba. Feltéve, hogy marad belőle. (just for the record: nálunk általában lassan, de biztosan elfogy, mire elkészül a slambuc).
- A szalonnából kisült zsíron megpirítjuk az apróra vágott hagymát, majd a felszeletelt paprikát és paradicsomot is hozzákeverjük, és egy lecsós alapot készítünk.
- A meghámozott és karikára vágott burgonyát hozzáadjuk a lecsós alaphoz és alaposan megdinszteljük, míg a burgonya kicsit meg nem puhul.
- Megszórjuk pirospaprikával és folyamatosan kevergetve még egy percet adunk neki.
- Felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje a burgonyát.
- Sóval, borssal ízesítjük. Nem baj, ha egy kicsit több só sikerül bele, mert a tészta még vesz fel a sósságából.
- Ha a burgonya már majdnem teljesen megfőtt, óvatosan a tetejére szórjuk a lebbencstésztát. A 30 dkg nem pontos mennyiség, csak körülbelüli. Leginkább úgy tudnám meghatározni, hogy annyi tésztát adjunk hozzá, amennyit a lé még éppen fel tud venni.
- Innentől kezdve, amíg a tészta meg nem főtt a slambucot kavargatni tilos, mert a tészta könnyen hozzáragad a bogrács oldalához/aljához, stb.
- Ha megfőtt a tészta, hozzáadjuk a sült szalonnát, jól összekeverjük az egészet és elkészültnek nyilvánítjuk a slambucot.
Itt következik egy alternatív befejezés, melynek elhagyása némiképp könnyebb ételt eredményez, de mégis ez az eredeti, legalábbis így mesélte annak idején dédnagymamám:
- A slambucot 32-szer kell megforgatni, mégpedig úgy, hogy megfogjuk a bogrács fülét az egyik kezünkkel az egyik végénél, a másik kezünkkel a füle közepénél és a palacsintaforgatáshoz hasonló mozdulatokkal ügyeskedünk azon cél elérése érdekében, hogy a jelenleg a bogrács alján tartózkodó tészta és krumplidarabkák a sokaság tetejére kerüljenek, a felszínen lévők pedig a bogrács aljára, és ezt megismételjük még 31-szer. A palacsintaforgatásnál ez a művelet csak annyival nehezebb, hogy a slambuc bruttó súlya 3-4kg között mozog.
- A végére a bográcsban lévő mennyiség kb. harmadára esik vissza. Ez veszélyes, mert tulajdonképpen pár falattal is jól lehet lakni, de egyértelmű, hogy nem ennyit eszik belőle az ember…
Mi is az a slambuc?
Ez a finomság tésztából és krumpliból készülő, szalonnával ízesített, hamisítatlan pásztorétel, amit bográcsban főznek (ha nem bográcsban készül, akkor nem is nevezhető slambucnak).
Valószínűleg a Hortobágyon csinálhatták először, hajdú-bihari tájjellegű étel, ebből is következik, hogy Hortobágyon kívül a megye többi részén is ismerik, szeretik és készítik, például Hajdúböszörményben, Derecskén, Sárrétudvariban, Létán, Komádiban, Konyáron, de még Hajdúszoboszlón is. Az ország más részein is főznek hasonló ételeket, ezeket viszont más névvel illetik, és kisebb-nagyobb mértékben az elkészítési módjuk is eltér.
Érdekesség, hogy a pásztorok a régi, harminckét lapos magyar kártya lapjainak egymásra pakolásával számolták az étel megforgatását, forgatás után, amikor felszuszogott az étel, leraktak egy kártyalapot, és ismét megforgatták az ételt. Ahány lap, annyi forgatás szükségeltetett a slambuc elkészítéséhez.
Sokan egyébként összetévesztik a slambucot a krumplistésztával, amit tőlünk nyugatabbra több helyen grenadiermarsch-nak neveznek. A hortobágyi finomság többféleképpen is elkészíthető, általában apróra vágott szalonnát használnak hozzá, zsiradékban pirítják a lebbencstésztát, közben hagymát és paprikát fonnyasztanak, pirospaprikát, majd burgonyát tesznek hozzá, és vízben összefőzik. Később hozzáteszik a tésztát, és a paradicsomot. Létezik olyan változat, amit kolbásszal gazdagítanak, tálalás előtt pedig tepertővel szórják meg. A következő oldalon Doktor Ecsedi István, etnográfus elkészítési módját mutatom meg nektek, ami 1935-ben került feljegyzésre!
Dr. Ecsedi István etnográfus 1935-ös feljegyzése szerint elkészítési módja
„A magyar a főzést kolompirhámozással nyitja meg. Mikor elég kolompirt meghámozva, karikára vágva felaprította, fog a pergeléshez. A sósszalonnát apróra darabolja, egyenesen a vasfazikba. A vasfazikat felteszi a tűzre, lassan süti, közben kavarja, hogy meg ne égjen. Mikor a szalonna-tepertő pirulni kezd, tördelt tésztát rak bele, annál jobb, minél jobban összetördeli a tésztát, belekavarja a zsírba és süti. A zsíros tészta szépen pirul, ő nem hagyja félben, süti, míg sötét piros nem lesz.
Bizony már füstöl is, de a tésztába nincs, amelyik megégett volna és fekete lenne. Leveszi a tűzről, leteszi a földre, kavarja, míg a sülése meg nem szűnik. Ekkor félretolja a tésztát és egy fél kanál jó paprikát tesz a zsírba. A zsír a paprikától erős pezsgésbe jön, a forró zsír bordó piros lesz. Ekkor összekavarja a paprikás zsírt a pirított tésztával, s annyi vizet tölt rá, hogy felérje.
Sót tesz bele, felakasztja a főzőfára, vagy otthon ráteszi a vaslábra, jó tüzet rak alá, a vékony vasfazikban gyorsan felfő a tészta, nem ázik el. A kevés levét nemsokára elfővi, de eddig a krumpli és tészta is megfő. A sűrű étel szuszog, sivít belőle a gőz, ezért szuszinkának is nevezik. A főző hosszúnyelű kanalával kavarja, különösen a vasfazik oldalát és a fenekét karmolja, hogy a sűrű étel oda ne ragadjék. A tűz zsaráttá válik.
Az étel lassan fő, sőt sülni kezd. Többé már nem a kanál a főeszköz. A főző leakasztja a fülénél fogva a vasfazikat és megforgatja a sülő tésztát. Az összefőtt anyag egy darabban fordul meg a vasfazékban. Ha egy-egy kis rész a vasfazék oldalához ragad, kanalával lekaparja a többihez. Így sül szépen lassan. A főző forgatja, lassan megpirul, pompás illata kínálja.”
Forrás:
https://www.magyarorszagom.hu/slambuc_img-1.html
forrás: